A folyó ő. A barátom. Aranyló mezők között lágyan simuló zöldeskék szalag. Nagyon kedvesen, s megértően fogad magába...
Ma különösen jó volt vele lenni. Ő mindig ott van, csak nem mindig jókedvű, van amikor elutasító, néha nem szép, sőt, "mosdatlan" és goromba. Néha durva is, s néha nagyon hideg tud lenni... De aztán mindig helyrejön, csak ki kell várni türelemmel. Nem lehet eröltetni, siettetni még kevésbé. Titkunk van. Szeretjük egymást. Sokmindent tudunk már egymásról. Mégis fennáll minden lehetséges dráma veszélye... Megölhetne ha akarna. De nem teszi. S ma emlékeztetett arra, hogy ő sem a maga ura. Kiszolgálatatott eszköz egy Hatalmas Kézben. És azt is bevallotta, hogy néha bizony engedetlen. S néha hobortjai is vannak sőt néha (gyakran?) szerelmes...
Szőke mező-tincsek között lágyan hullámzó szalag. Ő a Folyó. Az örökké változó, s a mégis mindig ugyanaz. Ott találod bármikor mész. Ott vár, és mégis mindig elszalad. Nem birtokolható. Pedig néha nagyon-nagyon szeretném...
